Krúdy Gyula Újságíró Iskola

     Beszélgetés Dr. Cey-Bert Róberttel
   
   Szép májusi nap van, s nekem ma egy fontos találkozóm lesz. Délután kettő órakor Dr. Cey-Bert Róbert Gyula vár, hogy elkészíthessem riportomat.

     Átvágok Siófok legnagyobb zöldterületén, a Jókai-parkon. A környezet üdítő látvány, talpam alatt hamar elfogy a díszköves út. Nemsokára a fák között meglátom azokat az épületeket, ahová igyekszem. A valamikori Sió és Hullám szállodák, ma a Kodolányi János Főiskolának adnak otthont. Mellettük húzódik a híres hársfasor, s azokon túl már a Balaton víztükre csillog. Felmegyek a lépcsőkön, s tudom, egy különleges emberrel fogok ma beszélgetni. A megbeszélt időpontban bekopogok. Belépek a kicsi irodába, ahol a professzor úr már vár, kedvesen. Magas, jó kiállású, szimpatikus ember. Nyakában jegye, a szkíta sólyom. Íróasztalán nagy halmokban jegyzetek, papírok. Legújabb könyvén dolgozik, mely a szimbólumokról fog szólni. Leülök és elindul a beszélgetés.

     Budapesten születtem 1962-ben. Születésem óta Siófokon élek. Először cukrászként dolgoztam, majd családommal üzletet bérelve a kereskedelemben tevékenykedtünk. Ezután másfél éves katonai szolgálat következett. Leszerelésem után már saját üzletünkben dolgoztam.  Később belkereskedelmi ügynök, termékforgalmazó és üzletkötőként tevékenykedtem. Munkám mellett iskolai tanulmányokat is folytattam. Voltam cukrász szakmunkás, a szakközépiskolát követően könyvesbolti eladó, okleveles grafológus, könyvkereskedelmi menedzser, magyarságkutató, történész, régész munkatárs (Ma, magiszteri fokozat), magyarságkutató (PhS fokozat).

          Széles érdeklődésű ember vagyok, ennek egyik fontos eleme a magyar történelem és kultúra. 1993-ban részt vettem egy bronzkori földvár ásatásain, Százhalombattán. Legfontosabb hobbijaim a könyvek és a fotózás.

     A 2003-ban elinduló Balatoni Polgár újságban megjelent néhány cikkem. 2005-ben részt vettem egy fotópályázaton, melynek célja a megye szépségeinek képi megfogalmazása volt. („Bennünk élő Somogy” c. fotópályázat. (Ezen megosztott második díjat értem el (kiemelt dicséret.). Egy fotóm a Boldogasszony kiállítás részeként végigjárja a Kárpát-Hazát és az alkotások idővel végleges helyet kapnak az országban. Reményeink szerint az összegyűjtött művekből könyv, naptár készül.

     2008-ban Summa cum laude minősítéssel végeztem, ezután felkértek, tartsak előadást a Somogyi Tudósklubban. Könyvet írok a középkori Magyarország könyvkultúrájáról.    

Somogy megyében, egy kis faluban élek. Itt jártam általános iskolába. További tanulmányaimat Kaposváron folytattam. Ezalatt az idő alatt életre szóló barátságokat kötöttem. Az új évezredben beiratkoztam az első egyetemi faluban létező képzésre, ahol magyarságtudományt tanultam. Ettől kezdve egész más lett az életem. Mindig érdekelt ez a téma, de ilyen mélységekbe nem mentem bele. Rengeteg figyelemfelkeltő dolog jutott a tudomásomra, melyekkel egyre jobban szélesedett látóköröm. Megismerkedhettem a népzenével, néptánccal, őstörténetünkkel. Kezembe akadt egy újság, mely nemzeti újságíró iskolát hírdetett.  Nagyon szerettem volna jelentkezni, de nem maradt az egyetem mellett pénzem.  Tavaly nyáron a Balaton-parton sikerült összegyűjtenem egy kisebb összeget, melyből ősszel be tudtam iratkozni Budapestre, az áhított intézménybe. Nagyon fontosnak tartom ezt a hivatást. Ha valamit tudunk tenni a Hazánk érdekében ezáltal: már megérte!

Nem gondoltam, hogy ilyen szép számmal leszünk majd ezen a tanfolyamon, de nagyon jól esik a lelkemnek, mert látom: egyre többen vagyunk, akik így gondolkodunk!

Kedves csapatban, kiváló tanároktól tanulhatunk. Szeretnék elköltözni a lakóhelyemről, mert a környéken egyre kevesebb a lehetőség, hogy az ember munkához jusson.

Őstermelő vagyok, ám az igazat megvallva: nem lehet ebből megélni!

     Szabadidőmben kerékpározok, kertészkedek. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni, verset írni, olvasni a magyar költők csodás műveit és szívesen törődök barátaimmal.

Van egy nagyon kedves ismerősöm, egy olasz vérmérsékletű lány, akinek már a neve is elárulja származását, és szépen csilingel az ember fülében. Úgy hívják: Carrubba Claudia.

Évekkel ezelőtt találkoztunk először egy cseppnyi baráti társaság egyik összejövetelén. Első percben megragadott vonzó személyisége, szűnni nem akaró csacsogása, nyílt, közvetlen természete. Külső megjelenése sem volt éppen átlagosnak mondható, mégis szemet gyönyörködtető minden férfi számára.

Akkor még nem ismertem igazán, barátságunk az évek múlásával mélyült el. Azóta is felüdíti lelkem minden egyes találkozásunk.