"Lehet, hogy beíratkozom még egyszer... :))) "
(Markó Erzsébet, magyarero.hu)
" Majd megbukom, és megyek újra én is! :))) Ajánlom mindenkinek, és előre mondom, hogy egyetlen napot sem szabad kihagyni, mert nekem (és szerintem mindenki számára) minden ilyen tanítási nap felejthetetlen élményt nyújt. Kedves közösség, jó emberek, jó beszélgetések... És ez egyáltalán nem korfüggő..." (Virág Ildikó, magyarero.hu)
"A suli tényleg feledhetetlen élmény...és mindenkinek csak hasznára válhat, sokat tanultunk, tanulunk, amit máshol talán soha. Nagyon szeretem.:) Ha nem bukunk meg Lili, akkor be sem tolhatjuk arcunkat jövőre, gondolod? Néha azért csak beengednek egy-egy órácskára.:))) "
(Kósa Ella, magyarero.hu)
"Én spec már egyetlen napért is szívesen fizetnék annyit, mint az éves díj :)))) pont az első januári előadáson nem voltam, mert lebetegedtem - de esküszöm, utólag úgy saj-nálom, hogy nem vettem erőt magamon akkor! Ha csak úgy ment volna, hogy bekötött infúzióval az állványt ma-gam előtt tolva, abba kapaszkodva, hason csúszva görög-tem volna az oxigén sátorban - de menni kellett volna! Kár volt kihagyni...:(Egyebek mellett megsúgom (remélem nem lesz baj abból, amit elmondok),hogy engem a család már izgatottan vár suli után, mert minden alkalommal zanzásítva átadom nekik az aznapi anyagot :) persze nem akar mindenki újságíró lenni nálunk, de az tény, nekem már annyira ki van tágítva a látóköröm, hogy 360 fokban mindent észreveszek magam körül! :D
(Madaras Hajnal, magyarero.hu )
"Aki a FÚSZ-nál tanul, nem bánja meg..... !!! Ezt állítom! :))) Jó a hangulat, szeretetre méltóak a tanárok.... és a közösség is nagyszerű :))) Még egyszer be lehet iratkozni? :DDD Szerintem vagyunk egy páran, akik szívesen járnánk jövőre is! :)"
(Graholy Zoé, .magyarero.hu)
"Ezúton is köszönöm a TANÁRI KAR áldozatos munkáját!!! A 2008-2009-es tanévnek még csak az elején járunk, de máris sok örömet jelentenek a szombati találkozók. Kiváncsian várom a folytatást. Wittner Máriával - áldja meg az Isten - a tabló kiegészülhetne. " ( Fejér Tamás, magyarero.hu :)
"Kedves Zsuzsa!
El sem hiszed, mennyire örültem őszinte soraidnak!És nem elsősorban annak, hogy nincs mit félnem a vizsgán (persze megnyugtató, tényleg), hiszen az újságírás számomra hivatás, jobban mondva: küldetés. Éppen ezért sosem leszek magammal elégedett, s folyamatosan képezni fogom magam. Sokkal inkább annak örülök, hogy megerősítést nyert azon érzésem, hogy Te tényleg a (pót)anyánk vagy, a legjobb barátunk és - bármily furán hangzik is - a harcostársunk. Bár ez nem kell, hogy furán hangozzék olyan valaki számára, aki végigküzdötte eddigi életét egy nemes ügy mellett, amelyet végülis hatalmasdit játszó felelőtlen politikusok tettek tönkre. Elejétől fogva csodáltam a lelki erődet: mint anya is óriásit "alkottál", hiszen Anita lányod ismerve, megtetted amit megkövetelt a haza és az Isten... bőven letetted az asztalra a magadét.
Most, hogy a vége felé járunk a tanfolyamnak, érzem igazán, mennyire rövid az egy év, ha az ember jó társaságban töltheti el. Biztos nem én voltam a legjobb diákod, meg aztán elég gyakran szólított el máshová a kötelesség, jártam a Kárpát-medencét és szervezkedtem folyamatosan, de számomra nagyon fontos volt ez az egyéves időszak. Rengeteget tanultam ugyanis. Szakmai dolgokat, melyek nélkülözhetetlenek a precíz munkához.
De ami lényegesen fontosabb: akkora szeretetet kaptam tőled, emberséget, példát a kiállásból és kitartásból, hogy ez azt hiszem egy életre iránymutató lesz számomra. Ezt nem tudom soha meghálálni, megköszönöm most is, s amikor véget értek a vizsgák akkor is. De meghálálni igazán nem tudom, talán azzal, ha az általad mutatott úton fogok haladni életemben.
Őszinteségre őszinteség kell hogy legyen a válasz, ezért is nyíltam meg most ennyire. Nagyon jó mindezt elmondani, mert kevés emberrel tudok őszinte lenni, kevés igaz barátom van. Persze azokra bármikor számíthatok, épp ezért nem panaszkodhatok.
Ha lesz jövőre is tanfolyam, s ha lesz hely néha a hátsó sorokban, talán beülök néhány órára. És azt is szeretném, ha a jövőben tartanánk a kapcsolatot. Remélem egyszer sikerül újságíróvá válnom, s a szakmában dolgozhatok, s akkor öröm lesz számomra, hogy kollégának nevezhetjük majd egymást. Persze nem sok esélyt látok arra, hogy valaha is állandó munkatársa legyek egy lapnak :(
A következő órán találkozunk, s remélem lesz alkal-munk beszélgetni is. Még valami: hamarosan belevágok egy saját könyv megírásába. Szóban elmondom, hogy miről lenne szó. Az már most biztos, hogy az előszó előtt ott lesz néhány sor, amelyben a Te tiszteletedre ajánlom. Igazán hálás vagyok!
Üdvözlettel: Dani"
"Szia Drága Zsuzsa!
Hát.... ezt nagyon jó volt olvasni... :) Nem is tudom.. nehéz szavakat találni... Először a dicséreteiteket hallva azt hittem, hogy ez biztos egy kis túlzás, hogy jól érezzük magunkat, de most ez a két levélke végképp azt bizonyította nekem, hogy nem túloztatok:) Sőt! Elhiszem, hogy tényleg különlegesnek láttatok minket (pedig nekem aztán nincs sok önbizalmam, csak úgy tűnik), mint ahogy mi is annak láttunk Titeket! Ezért volt nehéz nekem elfogadni a sok dicséretet, mert nem is mertem magamat hozzátok hasonlítani, sem mérni - így aztán még értékesebb az elismerés olyan emberektől, akikre csak felnézni lehet.
Sárosi Zolitól nagyon sokat tanultam, főképp azt, hogy ki kell nevelni egy nemzedéket, amelyik tisztában van a történelmével, és tiszta nemzet tudata van. Még év elején ágáltam ez ellen, hogy nekünk arra nincs időnk... de igaza volt! Pár hónap múlva nekem is meggyőződésemmé vált, és igyekszem ennek eleget tenni.
Előtted pedig Zsuzsa, mindenképpen le a kalappal! Nem csak a sugárzó szereteted, és becsületed előtt, de még a lányaid előtt is! Nekem sokáig nem derengett le, hogy ők a lányaid. Csak azt állapítottam meg, hogy micsoda szép magyar emberek, akik nem csupán igazi magyarok, de még az életük is erről tesz tanúbi-zonyságot, mert sok szép gyerekük is van - és bámulattal néztem őket, hogy nem olyanok, mint a mai fiatalok többsége, hogy aggódik a megélhetés miatt, hanem bátran szül gyerekeket, mert tudja (és a szülői magatartásukon is látszik egyértelműen), hogy bennük van a jövő. Amikor nagy nehezen nekem is leesett, ami addigra már mindenkinek egyértelmű volt, hogy Ők a te lányaid....hát akkor aztán még inkább megemeltem magamban azt a bizonyos kalapot, és még mélyebbre hajoltam előtted. Mert a szülő legna- gyobb elismerése, ha nagyszerű embereket nevel a gyerekeiből. Ez pedig csak úgy lehet, ha ő is az, és volt miből, és mit adnia. Be kell vallanom, hogy velem nagyot fordult a világ, mióta megismertelek Titeket. Nyugodtam lettem, már nem akarok mindent felgyújtani :), és azt hiszem, sikerül magasabbról néznem a dolgokat, mint azelőtt.
Amit a Zoli mond, az valóban úgy van. Erkölcsi szintet is kap-tunk. Igaz a mondás, hogy aki embernek nem jó, az magyarnak is alkalmatlan. Nekem már nem az a célom többé, hogy csak jó ember legyek, hanem az is, hogy jó magyar legyek - mert bármennyire "magyarkodónak" is hangzik ez a kijelentés, de szerintem a magyarság magas erkölcsi szint. Magasabb, mint a "jó ember" általánosan elfogadott szintje...
Nem is nagyon találok szavakat, mert ezt az egészet nem is lehet megköszönni szavakkal - egyszerűen csak méltó szeret-nék lenni a FÚSZ-hoz, és mindahhoz, amit tanultam Tőletek. Csak remélni merem, hogy érzitek a felétek áradó szeretetem, mert mindannyian egyszerre, és külön-külön is nagyszerűek vagytok! Ezért nem is tudtam többet kinyögni a banketten könnyek nélkül csak annyit,hogy "Zsuzsa, nem is sorolom, hogy mit köszön hetek nektek, mert Te úgyis tudod". Utólag belegondolva, ez elég hülye elköszönés volt :), de bízom benne, hogy érezted Te is, hogy mire gondolok. Ez a szép az egészben, amikor az emberek érzik egymást, és nem csak a beszédből értenek egyet.
Egy szó, mint száz: felejthetetlenek, nagyszerűek, húsbavágó-ak, becsületesek, tiszták, szépek, erkölcsösek, becsületesek, IGAZI MAGYAR EMBEREK vagytok!!!!! Nagyon megszerettelek Tite-ket, és azt hiszem, ha bármikor valaki bántani merne Titeket, annak szó nélkül átharapnám a torkát! (Még jó, hogy nyugodtabb lettem, mi? :D) Nagyon sok szeretettel gondolok Rátok, és keres-ni fogom az alkalmakat, hogy újra láthassalak Titeket! Őszinte szeretettel, Madaras Hajnal
Ui: minden érintettnek megmutatható a levelem! :))))"
(Madaras Hajnal, e-mail)
"Kedves Zsuzsa, ezuton szeretném megköszönni azt az önfeláldozo munkádat, amit értunk tettél egész évben. Buszke vagyok,hogy ebbe az iskolába járhattam, és hogy kozétek tartozhatom. Nem igazán pihentuk még ki magunkat, azota is egyfolytában internetezunk Marikával, emlékezunk azokra a dolgokra, amin mi keresztul mentunk. Minden olyan hirtelen vége szakadt, hogy szinte hihetetlen, hogy ilyen hamar vége legyen a tanitásnak. Összegyujtottunk egy koteg képet a bankettrol, ami szerintünk nagyon jol sikerult, és szivesen maradtunk volna még abban a kornyezetben. Bár életunk ezernyi gondja mellett, huségesen jártunk az iskolában, ott szinte minden gondunkat elfelejtettuk. Annyira jo egy közösséghez tartozni, sok hires emberrel találkozni, akik áldoztak időt arra, hogy minket laikusokat megismertessenek ennek a mesterségnek minden csinjával. Szivesen tovább jártunk volna és hallgattunk volna Titeket tanitoinkat, akik annyi tudással rendelkeztek, hogy az példamutato lenne. Ha ez a társadalom az ilyen képzett embereknek a véleményére kiváncsi lenne, akkor nem itt tartanánk, mint ahogy ma. Én szivből kivánom azt Neked és az egész tanári testuletnek, hogy jo sokáig tudjátok végezni munkátokat, hogy minél több képzett szakember tudja majd átvenni a staféta botot. Kulon szeretném kiemelni a Te tudásodat, amit szerintem nem is lehet egy év alatt elsajátitani, azt a toleráns kedves turelmedet, amit a mi irányunkban mindig kifejeztél. Tudom én magamrol is, hogy egy cél elérése mit sem ér, ha az ember egy kicsit sem kuzd meg érte. Most , hogy negyven év után álmom teljesult, boldog vagyok, hogy egy ilyen iskolában szereztem meg ezt a képesitést. Buszke vagyok mindazokra a tanárokra akik időt nem sajnálva, minden egyes alkalommal felkészulve a tudásuk legjavát adták át nekunk. Nem is teszek kulonbséget egyikuk között sem, mert ez az egész igy egész ahogyan van. Ebből a körből egyikőtök sem hiányozhat, mert akkor a láncszem már elszakad. Köszönöm neked a birálatokat, amit megszivlelek, köszönöm a többi tanárnak, hogy elfogadtak olyannak amilyen vagyok. Köszönöm annak aki ezt az iskolát létrehozta és gondolt arra, hogy vannak még ebben az országban, akik hasonlóan gondolták, hogy jól választottunk és továbbra is TITEKET fogunk választani. Isten áldjon meg téged, amiért ilyen turelemmel áldott meg az Isten, kivánok Neked és gyönyörűséges szép családodnak jo egészséget sok boldogságot ehhez a nem minden napi munkához.
Irénke és családja" (Kis Rudolfné)
"Nagyon szeretek az újságíró tanfolyamra járni, az előadások remdkívül érdekesek!" (Tőzsér Péter)
"Szeretném megköszönni, hogy részt vehettem ezen az újságíró tanfolyamon! Csodálatos volt együtt lenni azokkal az emberekkel, akik még hisznek a Szent István által létrejött Nagy-Magyaror-szágban. Emlékszem, még a tanfolyam elején arról meséltél, hogy volt valaki a régi tanítványaid közül, aki beiratkozott megint, mert olyan jó volt a légkör, jól érezte magát. Akkor nem értettem. Jelenleg máshogy látom, mert tényleg jó társaság jött össze. Mindenki külön egyéniség, de valami összeköt bennünket. Talánk a Hazánk szeretete, közel egyforma értékrendszer."
(Tőzsér Péter, )
"Zsuzsa, úgy sajnálom, hogy vége lett a tanfolyamnak...(((Most már megértem azokat a régi tanítványaidat, akikről meséltél, hogy többszörös visszaesők voltak, és állandóan ott voltak hétvégente. Lehet, hogy egyszer mi is azok leszünk...:)
(H. A )
"Kedves Zsuzsám! Hiányzik az iskola! Egy valamire való főiskola is eltart legalább négy évig, Ti pedig tíz hónap után úgy itthagytatok minket, mint...Hiányzik a Zsuzsa-i szeretet, meg még annyi minden!... Nagy szeretettel csókollak:
Hártó Gyuri " (Dr.Hártó György)
"Kedves Zsuzsám!
Köszönöm, hogy öreg gyengeségeimet meg nem említvén, ugyan olyan elbánásban volt részem, mint bárki másnak. Köszönöm, hogy veletek lehettem. Nagyon sokat tanultam, tőled, s minden tanártól. Számomra nagy kihívás volt, hiszen itthon inkább mosolyogtak rajtam, mint hittek volna a sikeremben. Csak egy volt, aki bátorított: meglátod sikerülni fog. Bár tisztába vagyok képességeimmel, mégis öröm volt átvenni kezedből azt az oklevelet, melyet titokban átkötöttél nemzeti színű szalagoddal, magyarságoddal, barátságoddal. Köszönöm azt is, hogy nem kell elköszönni, hiszen a barátság, ha megszületik élni, akar.
(Szeretettel Lénárd József" )
"Drága Zsuzsa!!
Elszoruló torokkal olvastam soraid.Nehezen dolgozza fel az ember ha valami véget ér, de minden veszteség befejezés egy fájdalomba csomagolt újrakezdés. Lassan 3 éve, hogy Pesten vagyok és az iskolában olyan kapcsolatok jöttek létre ami egy életen át elkísér. Bármiben a segítségedre, a szövetség segítségére lehetek, kérlek értesíts. A számom: 30/714-8962.
Egy személyes dolog: Nekem 10 -éve meghalt az anyukám, itt lett egy pótmamám a személyedbe, köszönöm a szeretetet, és az útmutatást már most rettenetesen űrt érzek magamban. Puszil egy fiad a sok közül
(Kuszmann Zoltán ( Kuszi )"
"Kedves Zsuzsa!
Őszinte soraidat nagyon köszönjük! Jó érzés, hogy a búcsú alkalmával ez a kis csapat szeretetet hagyott a lelkedben. Úgy gondolom ez az évfolyam különlegesen összekovácsolódott, ami vagy kialakul valamitől vagy nem. Erőltetni ezt úgysem lehetne! Kedveltük egymást, őszinte, oldott szeretettel.
Ti tanárok is kellemes légkört varázsoltatok körénk, pedig nektek is voltak nehézségeitek.Beszéltetek is róla, de ha nem, akkor meglátszott szomorú arcotokon. Nem "viselkedtetek", és Te sem szégyelted előttünk bánat-könnyeidet! Az oldott, természetes viselkedés, sohasem épit fel falakat! Tudom, minden körülmények között számíthatunk egymásra és ez jó érzéssel tölt el!
Szeretettel: Barna Trixi"
"Megint vége, ez is elmúlt. Tegnap még izgultunk, reménykedünk, hogy sikerül ,és alig vártuk, hogy túl legyünk rajta. Ma öröm, mert jó az eredmény, és hiányérzet, mert lezárult.
10 hónapja kezdtem el. Egy szeptemberi napon mentem először. Debrecenből utaztam Pestre. Gondosan megkerestem a térképen a helyszínt és jó időben indultam, nem tudva mennyi idő odaérni. Megtaláltam és beléptem. Minden idegen volt, kicsit félelmetesnek tűnt a lefelé vezető lépcsősor. (csak később derült ki, hogy felfelé vezet). Lopva figyeltük egymást, a környezetünket, amibe becsöppentünk. Lestem az egyre érkezőket. Leültem, viszonylag előre helyezkedve, hogy jól lássak. Érvényesült az idegenek helyfoglalási szabálya: oda ülni ahol már ülnek, de egy szék kimarad. Néhány semleges kérdés felelet elhangzott, főleg arra vonatkozólag, hogy honnan érkeztünk. Megkezdődött.
Bemutatkozott a főnök asszony Zsuzsa, majd mindenki elmondta ki ő, honnan jött, miért van itt. A kép vegyes volt, mindenféle korosztály, profi, kezdő már az iskolát jól ismerő és csak a hirdetés alapján jelentkező is feltűnt a palettán. Zúdult ránk az információ. Zavaros érzésekkel jöttem el az első nap után. Néhány nap kellett, amíg leülepedtek felkavarodott érzéseim, és eldöntöttem, belevágok. Mentem újra és újra egyre nyitottabban az újdonságokra és egyre több benyomástól lenyűgözve. Végül ismerős helyre ismerősökként érkeztünk. Most kiművelt fővel befejeztük, nem kell jönnünk többé.
Kedves Zsuzsa!
Te tudod, hogy nem kis áldozat 240 km-ről 2 hetente tanfolyamra felutazni. Lássuk be, a méltányos tanfolyami díjon túl ez rengeteg anyagi és idő áldozatot követelt tőlem és a hasonlóan messziről érkezőktől. A Pestiek nem tudták értékelni jó dolgukat a vidékiekhez képest. Reggel a családjukkal együtt kelhettek és este már együtt csinálhattak újra programot. Én péntek délután utaztam. Összepakolás, vonatjegy vétel, időben állomásra menni, órákat zötyögni, megérkezni, kipakolni, az ágyat felhúzni. Vasárnap ugyanezt visszafelé megtenni. Mivel én Pesten tanuló lányomnál aludtam, és köztudott, hogy az anyák szerint a messze tanuló gyermekük éhezik, mindig kész ételekkel megrakodva érkeztem, illetve ott főztem vacsorát péntekre, szombatra és többnyire vasárnapra is ebédet. Természetesen otthon maradó másik gyermekemről és férjemről hasonló módon kellett gondoskodnom. Ez nem panasz csak a tanfolyamhoz számomra járuló dolgok tárgyilagos ismertetése. E mellett Pest nekem a nyaralás, az új környezet, séta a Duna parton,a megunhatatlan várban, egy-egy múzeumi vagy színházi program. Mindig más, mint otthon, kikapcsolódás. Összefoglalva megérte, nagyon megérte. Nagyon sok új érdekes embert ismerhettem meg, rengeteg felejthetetlen előadás van mögöttem. Nyílt egy pici rés egy falon, melyen bekukucskálhatok az „igazi” újságírók világába. Hogy ez a rés bezárul, vagy nagyobbra nyílik a jövőben, az én szorgalmamon, hozzáállásomon és nem utolsó sorban a szerencsémen múlik. Az álmom, hogy egyszer talán át is férek rajta.
Az biztos, hogy Tőled nagyon sokat tanultunk és kaptunk. Önzetlenséged és lelkesedésed példát mutat. Viccesen gyerekeidnek emlegetett tanítványaid az iskola végére elfogadtak anyaként. Köszönöm:
Vné Kovács Ágnes"
"Kedves Barátaim!
Nagy örömmel olvastam a bátorító sorokat. Boldog vagyok, hogy hasonlóan érzünk mindnyájan, és hasonló élményekkel gazdagodtunk ez alatt a röpke egy év alatt. Én csak most jutottam Internet közelbe és teljesítem a Zsuzsa által ránk bízott feladatot. Fejemben egyébként is cikáztak a gondolatok hazafelé jövet, és ma egész nap.
Tegnap szívbemarkoló és lélekmarcangoló érzésekkel zötyögtem hazafelé a vonaton. Arra gondoltam, kinézve az esőcseppekkel barázdált vonatablakon át, hogy valami most elmúlt, valami véget ért. Így együtt, soha többé nem leszünk már. Vannak, akik szeptembertől, újra beülnek velünk koptatni az iskolapadot, de olyanok is vannak közöttünk, aki a szombati nappal végleg búcsút mondott a kis társaságnak.
Engem mindig megviselnek a búcsúzás pillanatai. Nem tudom, hogyan köszönhetnék el azoktól a kedves osztálytársaktól, akiket másfelé sodor az élet. Nem olyan, mintha holnap újból találkoznánk, ez ennél sokkal nehezebb és fájdalmasabb dolog.
Be kell, valljam a kezdeti nehézségek ellenére nagyon hálás vagyok a sorsnak mindenkiért, akivel együtt tölthettem ezt a csodás évet. Mindenkitől tanultam valamit, és mindenki megajándékozott szeretettel és lélekben gazdagodtam. Nem szeretnék senkit külön kiemelni, hiszen mindannyian értékes és csodálatos emberek vagytok, és úgy érzem barátságok is születtek, melyek vélhetően kiállják majd az idő vasfogát.
Mindez csupán rajtunk múlik, hogy engedjük-e szem elöl téveszteni egymást, vagy ápoljuk a barátságunkat, és valóban szervezünk összejöveteleket, és megosszuk egymással bánatainkat és örömeinket. Mint írtam, személy szerint nem szeretnék senkit kiemelni, inkább úgy gondoltam tulajdonság címkéket írok le azokról, akik rám nagy hatást gyakoroltak, és talán ezekből sokan ráismertek a kedves barátunkra.
A mindig segítőkész, és nagy humorral megáldott, vendégszerető, és férfi létére a konyhaművészet mesteri művelője. Mindig számíthattunk segítségére, amely mindig önzetlen volt, és szeretetből jött.
Az osztály "humorzsákja", aki mindig színesítette a tanórák hangulatát. Sokszor már vártuk tréfás véleményeit, olyankor hangosan nevetett mindenki.
Az állandóan boldogan mosolygó lány, akit soha nem láttam rosszkedvűnek. Mindenki véleménye szerint ő egy kis tündér. Személy szerint sokat kaptam tőle lelkiekben, és rengeteg bátorító szót. Hálás vagyok, hogy a barátsága a szívem kincse.
A szókimondó, és mindig humoros lány, akit sokszor láttam rosszkedvűnek, és olyankor megpróbáltam segíteni neki, ha tudtam. Ha mással nem, egy kedves szóval.
Egy végtelenül aranyos, és segítőkész ember, aki mindig kiáll értünk, és igyekszik összetartani a csapatot. Sajnos sok teher van a vállán, hogy a szekér gördülhessen tovább, és rengeteg áldozatot hozott értünk. Ahol tudtunk segítettünk neki, vagy csak vigasztaltuk, és ha mást nem is tudtunk adni, egy-két jó szóval ajándékoztuk meg. Ő pedig szeretettel viszonozta mindezt.
Személy szerint úgy éreztem, otthon vagyok köztetek. Sokat jelentett nekem az is, hogy a tanár-diák viszony nem a szokványos keretek között zajlott. Közvetlen és barátságos hangulat uralkodott közöttünk mindig.
Meg kell, említsem, hogy rám a minden tanár nagy hatással volt. Nemcsak a tudásukat és felkészültségüket tekintve, de emberileg is. Remélem, valóban hosszú évek barátsága vette kezdetét, és igyekezni fogunk fenntartani és nevelgetni ezt a kis növényt, hiszen ezt mi ültettük, és nekünk is kell gondozni.
Szeretettel: Pazdernyik Adrián "